Tantestületünk már 1990-ben megkezdte a környezeti nevelésre irányuló törekvéseit. Útkeresésünk során abból indultunk ki, hogy az "iskola akkor is tanít, amikor nem tanít." Komoly attitűdformáló, értékközvetítő erő az iskola egészének működése, üzemelése, atmoszférája, miliője, a benne dolgozók környezeti értékrendje, harmóniája. Meggyőződésünk, hogy a környezeti nevelés jellemzően tevékenység orientált műfaj. Igazán sikeressé csak az élményekben, cselekvésekben gazdag pedagógiai módszerek alkalmazásával válhat.

Napjainkban egyre nagyobb társadalmi igény alakult ki az idegen nyelv oktatása iránt. Iskolánkban mi is átéreztük ennek fontosságát. Elhatároztuk, hogy az idegen nyelv oktatása lesz tevékenységünk egyik kiemelt területe. Az idegen nyelv tudása betekintést enged a célnyelvi kultúrába, s célunk olyan ismeretszerzés kialakítása, amely bizalmat ébreszt és érdeklődést kelt más népek iránt. A nyelvtanulás során tudatosul a diákokban az anyanyelv használata: jobban megbecsülik az anyanyelvi kultúra értékeit, könnyebben sajátítanak el más idegen nyelvet. Mi mindenképpen törekszünk arra, hogy az életkori sajátosságokat figyelembe véve a nyelvtanítás során gazdagodjon a tanulók ismeretanyaga, fejlődjön önismeretük és erősödjön önbizalmuk.   

A manuális készségfejlesztést komplex módon értelmezzük, amely átöleli a tantárgyakat, a szabadidős tevékenységeket, vagyis az oktató-nevelő munkánk egész rendszerét. A feladatok koncentrikusan bővülnek, és az iskola valamennyi tanulójára kiterjednek. Fontos törekvésünk, hogy megerősítsük a látás-tapintás-gondolkodás-cselekvés egységét, majd ezen keresztül igényes munkavégzésre neveljünk. A manuális készségfejlesztés -meggyőződésünk szerint- elősegíti a tanulási- és munkaszokások kialakítását; a műveleti sorrend követését, az eszköz- és szerszámhasználat gyakorlottságát, az elemi munkaszokásokat (helyes testtartás, munkamegosztás, rend, pontosság, takarékosság, balesetvédelem stb.), és a megfelelő munkatempót.